Az alábbiakban a műtőkben gyakran használt orvosi technológiák listája található. Minden egyes technikához rövid leírás tartozik.
Bútor
A műtőben gyakran használnak bútorokat, amelyek sokféle szerepet töltenek be. A betegágyakat szállításra és rugalmas műtéti platformként is használják. A hordágyak oldalsó sínekkel és hatalmas görgőkkel vannak felszerelve, hogy a betegeket biztonságosan lehessen mozgatni a kórházon belül.
A műtőágyak hasznos eszközök a betegek műtét közbeni elhelyezésére. Nagyobbak és bonyolultabbak, mint a szállítóágyak, hogy a különböző kezeléseket kezelni tudják. A modern ágyak mechanikus, elektromos és hidraulikus rendszereket tartalmaznak, amelyek lehetővé teszik az orvosok számára, hogy a beteget különböző pozíciókba helyezzék, beleértve a magasság növelését vagy csökkentését, balra vagy jobbra döntést, Trendelenburg-pozíciót (fej lefelé, lábak felfelé) és fordított Trendelenburg-pozíciót.
A kartámaszok, lábtámaszok, lábfej-kiterjesztések, lefogók és párnázások példák a műtőágy-kiegészítőkre. Ezekhez speciális sebészeti pozicionáló berendezések is rendelhetők, például idegsebészeti fejtámlák, röntgenáteresztő fejrészek és az Andrews-keret gerincsebészethez. A műtőben gyakran előforduló tárgyak a műszerasztalok, intravénás (IV) oszlopok, hulladéktároló kukák, székek és ülések. A műtői lakosztályokban az állványokat, kocsikat és polcokat gyakran használják orvosi kellékek, sebészeti berendezések és műszerek tárolására.
Sebészeti drapériák
A műtőben a műtéti drapériákat a beteg, az orvosok és a felszerelés védelmére használják. A drapériák készülhetnek szövetből vagy papírból, és lehetnek újrafelhasználhatóak vagy eldobhatóak. A védőréteg hatékonysága, a gyulladásállóság és a tartósság mind fontos tulajdonságok. A műtői drapériák fizikai akadályt képeznek, amely tisztán tartja a műtői területet. Az „étervédő” egy drapériával borított fal, amely akadályt képez a beteg fejénél lévő aneszteziológiai munkaterület és a műtői terület között. Drapériákat helyeznek a műtéti területen a bemetszés helye köré is, hogy befedjék a beteget és összegyűjtsék a folyadékokat. Steril sebészeti eszközök becsomagolására és a műtőben lévő berendezések letakarására is használhatók.
Anesztézia kellékek
Az anesztézia beadása megköveteli egy gázadagoló rendszer használatát, valamint a beteg fiziológiájának folyamatos és pontos monitorozását. Az aneszteziológus a beteg ismert gázkombinációval való ellátására szolgál. A gázellátó és -adagoló rendszer, a párologtató és a beteg légzőköre az aneszteziológus három fő része. Az aneszteziológus számos eszközt használ a szedált beteg fiziológiájának monitorozására. Az elektrokardiográf monitorok, a pulzoximetria, az invazív vérnyomásmérők, a nem invazív vérnyomásmérők, a hőmérséklet-monitorok, a légzési gáz monitorok és az elektroencefalográf monitorok a fiziológiai monitorozó berendezések példái. Az infúziós eszközök és a folyadékmelegítők további két olyan berendezés, amelyet az aneszteziológiai osztály használ.
Sebészeti berendezések
A sebészeti beavatkozások elvégzéséhez az orvosok által használt kézi eszközöket sebészeti műszereknek nevezik . Egy műtőkészlet számos eszközből áll. A szikék, fogók, ollók, retraktorok, szorítók és kések gyakran használt eszközök. Bizonyos sebészeti beavatkozások kifinomultabb felszerelést igényelnek. Az ortopéd sebészetben például gyakran használnak csontfűrészeket, reszelőket, fúrókat és kalapácsokat. A sebészeti eszközök különböző méretekben kaphatók, és gyakran szénacélból, rozsdamentes acélból, alumíniumból vagy titánból készülnek.
Elektrosebészeti egységek
Az elektrosebészeti egység, vagy Bovie, egy sebészeti eszköz, amelyet szövetek felmetszésére, szövetek kiszárítására és vérzés megelőzésére (hemosztázis) használnak véralvadás előidézésével. Ezt egy nagy teljesítményű, nagyfrekvenciás generátor segítségével hajtják végre, amely rádiófrekvenciás (RF) szikrát generál a szonda és a műtéti terület között, ami lokalizált felmelegedést és szövetkárosodást okoz. Az elektrosebészeti generátornak két működési módja van. Az aktív elektróda a műtéti helyre fókuszálja az áramot, míg a diszperzív (visszatérő) elektróda monopoláris módban az áramot a betegtől elfelé irányítja. Bipoláris módban az aktív és a visszatérő elektróda egyaránt a műtéti helyen helyezkedik el.
Defibrillátorok
A defibrillátor egy olyan orvostechnikai eszköz, amely elektromos árammal sokkolja a szívet. A sokk célja a szív rendellenes elektromos aktivitásának korrigálása és a szabályos szívverés helyreállítása. A megfelelő erősségű és időtartamú sokk a szív sejtjeit szinkron repolarizációra készteti, lehetővé téve a szabályos ritmus helyreállítását. A defibrillátor a sokk leadásához szükséges energiát joule-ban (watt/másodperc) mérve egy kondenzátorban tárolja. Egy egyenáramú áramforrás tölti fel a kondenzátort a kívánt energiaszintre. Az elektromos sokkot elektródákon keresztül juttatják a beteghez. Az újrafelhasználható lapátok és a ragadós elektródák kétféle elektróda. A külső defibrillációt a beteg mellkasán végzik külső elektródák vagy lapátok segítségével. Amikor a defibrillációt közvetlenül a szívbe adják, egy belső lapátkészletet alkalmaznak. A beteg impedanciája, az energiahullám alakja, valamint az elektróda típusa és elhelyezkedése mind olyan tényezők, amelyek befolyásolják a defibrillátor beállítását és működését. A legtöbb defibrillátor olyan technológiával van felszerelve, amely lehetővé teszi számukra a beteg EKG-jelének monitorozását és szinkronizált kardioverzió végrehajtását. A kamrai depolarizáció vagy a QRS-komplexus detektálása során a szívbe juttatott energiát szinkronizált kardioverziónak nevezik. Ez a funkció védi a beteget azáltal, hogy megakadályozza a véletlen energialeadást a kamrai refrakter fázis alatt.
Hőmérséklet-szabályozó eszközök
A hőmérséklet monitorozása és kezelése kritikus fontosságú a sebészeti betegek biztonsága szempontjából. Bár a műtőben a fűtés és a légkondicionálás szabályozása segít a biztonságos műtéti környezet fenntartásában, a beteg ennek ellenére ki van téve a túlmelegedés és – ami jellemzőbb – a kihűlés veszélyének. A vezetőképes felületekkel való érintkezés, a szabadon lévő testüregek, a hideg öblítőoldatok és a műtőkben a levegő jelentős mozgása miatti konvektív hőveszteség mind hőveszteséget okozhat. Ezenkívül az anesztézia hatásai befolyásolhatják a szervezet természetes hőmérséklet-szabályozási folyamatait. A beteg testhőmérsékletének kiegyensúlyozására számos eljárást alkalmaznak. A takarók, lepedők és ruhák klasszikus módszerek a hő benntartására. A hipotermia leküzdésére a takarómelegítőt is használják, amely meleg levegőt juttat a beteget körülvevő felfújható takaróba. A beteg hőmérsékletének növelése vagy csökkentése érdekében a hiper-hipotermia gép melegített vagy hűtött vizet pumpál egy takarón keresztül. A folyadékmelegítő olyan eszköz, amely felmelegíti az intravénás vagy öblítőfolyadékokat, mielőtt azok érintkezésbe kerülnének a beteggel.
Fényszórók
A sebészeti szektorban a fejlámpákat a rendelő világításának kiegészítésére használják. Egy száloptikás kapcsolat köti össze a klinikus fejlámpáját egy fényforrással. Amikor a mennyezeti világítás nem megfelelő vagy nem látható, ez az adaptálható fényforrás jól jön.
Érszorítók
A vérszorító egy sebészeti eszköz, amelyet a test egy adott területének véráramlásának ideiglenes korlátozására használnak, gyakorlatilag vérmentes műtéti mező elérése érdekében. A pneumatikus vérszorító sűrített levegővel korlátozza a véráramlást, és egy felfújt mandzsettából, összekötő csőből, nyomásforrásból, nyomásszabályozóból és nyomáskijelzőből áll. A vérszorítókat gyakran alkalmazzák amputációk és más ortopédiai sebészeti műtétek során.
